További adatok –

Az aranykor hajnala: Phoenixi esti előadások

A kétezer éve remélt megváltás most itt van. Ezt mondja el ez a bekezdés. És ez igaz.

Nem harsonaszóval érkezett, vagy fényesen lobogó lángokkal. Csendesen jött a postaládádba, és egyáltalán nem vagy benne biztos, hogy elhidd-e. – L. Ron Hubbard

1954-et írtak, és nem kevesebbet, mint a halhatatlanságot felkínálva, Ron kiadott egy Felhívást a szabadságra, amely egészen szó szerint az aranykor hajnalának kezdetét jelentette.

Az 1950-es Első könyvtől előrehaladva a Dianetika felfedezéseinek a reaktív elme törlésére történő alkalmazása még komolyabb áttörést hozott: az emberi szellem elkülönítését, leírását és kezelését, valamint a Szcientológia születését. Mégis, az, hogy az emberi szellem felfedezése két évvel korábban, 1952-ben történt, nem jelentette azt, hogy a nagyközönségnek 1954-ig bármilyen sejtése lett volna erről – és teljes mértékben ez volt a szándéka. Mostanáig.

Annak teljes és maradéktalan kijelentése, amit L. Ron Hubbard elért, egyetlen szóban összegezhető: Exteriorizáció. Miután ezt ő maga és mások is elérték, azonnal nekilátott megvalósítani a második legfontosabb célkitűzést: olyan technikákat és processzeket kifejleszteni, amelyeket minden auditor alkalmazni tud arra, hogy minden lénynek segítsen elérni ezt a végső szabadságot. Így, bár az előző két év során nem kevesebb, mint 7 haladó klinikai tanfolyamon oktatott, hogy kiképezze a leghozzáértőbb auditorokat (ennek során több mint 450 előadást tartott), ezeket az adatokat csak a kiválasztott keveseknek adta át, előkészületként arra, amit most már közzé tudott tenni. Mert miután e technológia finomítása és rendszerbe foglalása megtörtént – pontos processzek születtek, amelyeket pontos sorrendben kell alkalmazni a pontos és biztos eredményig –, most már készen állt arra, hogy eljuttassa ezt az egész bolygónak.

Sőt, azzal, ami most létrejött, a Szcientológia stabilan megvetette a lábát a vallás felségterületén, mivel képes volt valóra váltani azokat a dolgokat, amelyekre az Ember már a történelem hajnala óta vágyott. Ez állt annak a kiadványnak a hátterében, amelyet Ron phoenixi központja ekkor kiadott. A találó címet viselő kiadvány – „Az aranykor hajnala” – L. Ron Hubbard által írt cikkeket tartalmazott olyan témákról, mint „A Szcientológia Egyház”, „Az Egyház hitvallása”, „Mi a Szcientológia?” és „Milyen egy csoportauditálási ülés”. Voltak benne eszközök ahhoz, hogy „segíts a barátaidnak” – vagyis auditálási asszisztok. Ám nem csupán információkat nyújtott. Maga L. Ron Hubbard hívta fel az embereket arra, hogy ismerjék meg a Szcientológiát.

Így 1954 őszén kezdetét vette egy szerdánként tartott előadás-sorozat. A helyszín először a Szcientológia Egyház volt, az East Roosevelt Street 403. szám alatt, ám hamarosan akkora igény mutatkozott a közönség részéről, hogy legközelebb már a Monroe Iskola nagytermében, a North 7th Street 215. címen adott elő. A résztvevőknek életre szóló élményben volt részük, ám az általa bemutatott, örök érvényű dolgok ma sem kevésbé rendkívüliek.

Az esték egyórányi előadással kezdődtek, amely a Dianetika és a Szcientológia valamilyen alapvető adatát mutatta be, majd ezt egyórányi Csoportauditálás követte – és mindezeket személyesen L. Ron Hubbard tartotta. Bár a program a Szcientológia iránt újonnan érdeklődőknek szólt, a csoportauditálási ülések közvetlenül azokból a leghaladóbb processzekből merítettek, amelyeket azért fejlesztett ki, hogy exteriorizációt és exterior képességeket eredményezzenek. Ezért ez a nyilvános előadás-sorozat más, mint a többi. Egyszerre előadás és csoportauditálás; célja egyrészt az alapszintű bevezetés, másrészt a haladó, csoportos Clearré tétel.

Ráadásul ezek az előadások (amelyek 1950 óta az első nyilvános előadásai voltak) mára időtlen klasszikusokká váltak. Csak néhány a címek közül: „Csodák”, „Szcientológia és képesség”, „A Második dinamikáról”. Ezeken a nyilvános előadásokon keresztül váltak először széles körben ismertté olyan LRH-adatok, amelyek igazsága azonnal nyilvánvaló mind a szcientológusok, mind a nemszcientológusok számára. Példa erre L. Ron Hubbard híres leírása arról, hogy csak két olyan „bűn” van, amelyet ez az univerzum megbüntet: „ott lenni” és „kommunikálni”. Itt teljes körűen bemutatja a Dianetikát és a Szcientológiát; egész előadások szólnak az alapokról és a Szcientológia megoldásainak alkalmazásáról a társadalomban: „Az Affinitás–Realitás–Kommunikáció háromszöge”, „A Nyolc dinamika”, sőt még egy olyan egyéni és társadalmi problémáról is szó van, amely ma is ugyanolyan elterjedt, mint akkor – ez az „Alkoholizmus”. Eközben a csoportauditálási ülések egyenesen Az emberi képesség megteremtése című könyvből származtak, és még a legkomolyabbak sem bírták ki rezzenéstelen arccal, amikor azt az auditálási utasítást adta, hogy „Kezdj nevetni”.

Ám mindezekből az előadásokból elkezdett kibontakozni egy még nagyobb történet: L. Ron Hubbard meghatározta a Szcientológia jövőbeli irányát az új civilizáció megteremtésére szolgáló formulával:

„Ezért egy olyan csoport, mint amilyen például a szcientológusok és dianetikusok csoportja, amely a társadalomban dolgozik, egyszerűen azzal, hogy felhívja a társadalom figyelmét – semmi egyebet nem tesz, értitek, semmi processzing vagy ilyesmi –, hanem csak felhívja a társadalom figyelmét arra, hogy a szabadság létezhet és létezik is, valószínűleg kizárólag ennek az egy tevékenységnek köszönhetően, ha következetesen és folyamatosan teszi, aranykort hozhat létre az adott népcsoport számára.”

Pontosan ennek a célnak a megvalósítása érdekében áttörések egész arzenálját mutatta be:

• Részvétel – a személy fizikai jólléte annyira jó, amennyire képes részt venni az életben.
• Játszmák – a játszma egy olyan tevékenység, amelyet egy vagy több egyén űz, hogy fenntartsák a kommunikációval kapcsolatos érdeklődésüket az életben.
• A környezet – hogyan ér el haladást az Ember, amikor önmagához igazítja a környezetét, és nem fordítva.
• Siker – milyen az, amikor egy személy képes körülnézni, és meglátni, mit kell elvégezni, mit kell helyrehozni, mi a valóságos, és aztán tényleg tesz is valamit vele.
• Dianetika és Szcientológia – a fejlődésük története.
• Realitás – az egyén realitása a Tónusskála különböző szintjein, és miért van az, hogy egy, az apátia szintjén lévő egyén csak azokat a dolgokat látja élesen, amelyek apatikusak.
• A család – miért a Második dinamika az egyén legfőbb irányítója manapság.
• Auditálás – az auditor küldetése az, hogy felhozza az egyént oda, ahol képes lesz rá, hogy bizonyos fokig játékos legyen.
• Az elme – miért találhatók a Dianetika és a Szcientológia izgalmai és kalandjai az auditor tevékenységének területén.
• Csoportauditálás – növeli az illetőnek a környezetre vonatkozó tudatosságát, és növeli a kommunikációját.
• Tér és energia – hacsak meg nem értjük őket a maguk pszichológiai vonatkozásában, akkor sohasem értjük meg a fizikát.
• Tudomány – a különféle tudományokból – például a fizikából, kémiából és biológiából – hiányzik egy lényegi elem, az élet.
• Bizonyosság – a két típusa.
• Specializáció – ha a faj olyan egyénekből állna, akik minden félelem nélkül, a leghalványabb aggály nélkül a létezés bármely részével társak tudnának lenni, akkor egyáltalán nem lennének specialisták, hanem civilizáció lenne.

Ha azt szeretnénk megtudni, hogy mit jelentettek L. Ron Hubbard előadásai a phoenixi térség számára, elég megnéznünk azt, hogy a terület gyorsan növekedett, hogy a Szcientológia épületeinek száma nyolcra bővült, és hogy előadásainak elkötelezett közönsége mindig megtöltötte a nagytermet. Ekkor kinőtték még ezeket a helyiségeket is, ez pedig elvezetett az Alapító Egyház létrehozásához a fővárosban, Washingtonban.

Ma a szcientológusok számára ezek a nyilvános előadások és csoportauditálási ülések: a legmagasabb szintekből merítenek, ám megadják azokat az adatokat és alkalmazási módokat, amelyekkel létrehozható egy új civilizáció aranykorának hajnala.